A Néprajztudományi Intézet Adattárának dokumentumai között számos érdekesség található. Ilyen Szilágyi Miklós és Bellon Tibor levelezésének [1] azon darabja is, amelyet a karcagi néprajztudós remek humorát és műveltségét megcsillogtatva 1974-ben a karcagi Györffy István-emlékülés szervezéséhez kapcsolódóan írt Szilágyi Miklósnak. A levelet Boldog-Bernád István teszi közzé jegyzetekkel.

Bellon Tibor Szilágyi Miklóshoz írott levele nemcsak humora, vagy a két néprajztudós között fűződő barátság megismerése miatt fontos forrás, hanem azért is, mert a karcagi Györffy István-emlékülés megszervezéséhez kapcsolódik. Ezáltal segítheti egyrészt a Györffy-életmű recepciójának, másrészt a 20. századi néprajztudományi kapcsolatrendszernek, harmadrészt pedig a karcagi helytörténetnek a kutatását.

A kézzel írott levél átiratát magyarázó jegyzetekkel együtt közlöm; a szövegbéli rövidítéseket szögletes zárójelben oldottam fel, két betűtévesztést jelölés nélkül emendáltam, a jegyzetekben feltüntetett személyek foglalkozását pedig a levél keletkezésének éve (1974) szerint adtam meg.

 

Bellon Tibor levelének első oldala. Forrás: MTA NTI VII. 10. b1. Nagyításhoz kattintson a képre!

 

 

                                                                       Bellon Tibor Szilágyi Miklósnak, [Karcag] 1974. november 14.

                                                                                                                                                                                      Anno Domini, 14-a XI-bris, [2] 1974.

 

                                           Kedves egyetlen Komám-Uram! [3]

                                 Igen nagy az én szűm aggodalma, hogy K[e]g[yel]mednek valami rettenetes nagy baja eshetett abban a huzatos Duna-völgyben, [4] vagy valami üsmeretlen kór görcsbe rántotta mindkét bal kezét, hogy mindeddig szándoka ellenére nem írhatott epistolát [5] ide ebbe a kietlen Kunságba. [6] Jófajta medicinák vannak ám erre a nyavalyára mindenfele, legjobban javallják az vajákos fejérnépek a Kend foga alá való Canis mergat. [7] (Hogy honnét tuggyák az deák nyelvet fel sem foghatom!)
                                  Egyébiránt nem ültem szalmatűz mellett magam sem, hanem tipródván a dolgokon, csendesen munkálkodtam. [8] Ezek alapján a környülállások ilyentén vagynak: Dec[ember]. 10-én 11 órakor az marmorbul [9] való faragott kűtábla laurealtatik [10] (valaki által). [11] Utána sedria [12] kezdődvén – népes sereg előtt – jubilálunk. Az atyafiak szólanak előbb illyes nevezet alatt: Gunda B[éla], [13] Fél E[dit], [14] Vargha L[ászló], [15] Szűcs J[udit], [16] Györffy L[ajos]. [17] – Utána az testnek adózván, szerény lakomára gyűlünk. (Lucullus eltávozott a vidékünkről, hollétéről mitsem tud senki. Ha látod, Atyámfia, hozd, vagy térítsd felénk, mert addig csak tarisznyával szűkölködünk!) [18] Az étek elmúltával a sedria ismét öszve űl, s hallgatja az alább szólókat: Kardos László (?): [19] Györffy és a Györffy-kollégyiom; Szabó L[ászló].: [20] Gy[örffy]. tudományos (tudósi) elkötelezettsége; Bellon nevezet alatt búkáló fitzkó: Az történeti tudatra gyakorolt hatásáról dictiózik. [21] Bérekesztésül három derék atyafi szól illyen sorrendbe: Paládi [22]– Füzes [23] – Szilágyi [24] az állattartás – földművelés – település-kutató tudásról.
                                  Az mint spektálhattya [25] K[e]g[ye]lmed, ez bérekesztő szólás is az K[e]g[yel]mednek jut. Legjobb tudomását rakja öszve garmadába; és szóljon igazan az településkutató Györffy Istványról az adott 15–20 minutába. – Ennyit írhatok ezekről az dolgokról. Domine Spectabilis [26] Balassával [27] mindezideig nem volt módom öszvetalálkodzni. EőK[e]g[ye]lmét kévánnám levezető elnöknek megnyerni. Reménylem, tetszésére lesz!
                                 Egyébiránt errefelé zajlik az élet. Mit szólna hozzá, ha Tóth Istvány (czeglédi fotóművész) [28] képei díszítenék a Múzeum falát ebbül az apropobúl? Jónak tartja-é? Ha görcs engedi, mielébb írjon, vagy ha elfeledte e tudományt, sűrgősen keressen egy deákot, mongya tollba nekik!
                                 Írjon aztán a Nagyasszonyról [29] is, nomeg az vidám lúrkókról [30] es. Hát a hegy piros leve kiforrott-e? [31] Kévánom, hogy a pincéje átérje a hegyet, belseje az hordóinak sose legyen üres. (Hátha a görcsöt is oldja a bor!)
                                                                                                          Várván K[e]g[ye]lmed híradását, ajánlom mindannyiónkat az Fent Lakozó oltalmába
                                                                                                                                                                                                                                            hív komája
                                                                                                                                                                                                            Tibortius (Kardsagiensis) [32]

                                                                                                                                         Kézirat

 

MTA NTI VII.10.b.1.
Autográf levél kék tintával.
1 folio, szöveg a rectón és a versón.

 

Köszönettel tartozom Szilágyi Mártonnak, aki fontos adatokkal segítette a levél kiadását.

                                                                                                                                                                                                  Boldog-Bernád István

 

[1] Szilágyi Miklós több mint ezer levelet tartalmazó levelezését a Néprajztudományi Intézet Adattára őrzi, ebből a Bellon Tiborral folytatott levélváltás mindösszesen hét darabból áll.

[2] A latin quartadecima die mensis novembris rövidítése, jelentése november havának 14. napján. A novembert nem (a március utáni) kilencedik hónapként jelöli, hanem a modern naptárban betöltött 11. helyére utal.

[3] Bellon Tibor (Nyíradony, 1941 – Karcag, 2002) és Szilágyi Miklós (Tiszafüred, 1939 – Budapest, 2019) jóbarátok voltak; mindketten Debrecenben végezték egyetemi tanulmányaikat, a levél keletkezésének idején pedig már mind a ketten múzeumigazgatóként dolgoztak.

[4] Szilágyi Miklósék ebben az évben költöztek Szekszárdra.

[5] Szilágyi Miklós a Szekszárdra való költözés és az új munkahely, a Béri Balogh Ádám Múzeum igazgatói teendői miatt sokáig nem írt Bellon Tibornak. Ahogy Szilágyi fogalmaz Bellonnak írt 1974. december 23-i levelében: „Nagyon régen készülök már egy hosszu levélre, s nagyon röstellem magam, mert a hosszu hallgatást félre is értetted. Eléggé nehezen jutottam hozzá, s ennek legfőbb oka a hosszu nekikészülődés: nem akartalak »elintézni« néhány soros levéllel, hosszu beszámolót akartam írni, ehhez pedig nekikészülődés szükségeltetik.”

[6] Bellon Tibor Karcagon élt, a helyi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatójaként dolgozott.

[7] A latin canis merda ’kutyaszar’ szóból.

[8] Györffy István (Karcag, 1884 – Budapest, 1939), a magyar néprajztudomány nagyhatású tudósának emlékére rendezett ülésre utal, melyet a karcagi múzeumban rendeztek 1974. december 10-én, kedden. Egy december 7-i újságcikk szerint a következő előadók vesznek részt az ülésen: Gunda Béla, Vargha László, Györffy Lajos, Balassa Iván, Szabó László, Paládi-Kovács Attila, Füzes Endre, Szilágyi Miklós, Bellon Tibor. (Magyar Hírlap, 1974. december 7., 8.) A Magyar Nemzet december 11-i száma szerint 10 előadás hangzott el az emlékülésen. (Magyar Nemzet, 1974. december 11., 5.)

[9] Márványból, a német Marmor ’márvány’ szóból.

[10] Megkoszorúztatik, a latin laurea ’babérkoszorú’ szóból.

[11] Papi Lajos szobrászművész Györffy Istvánról készült reliefjére utal itt Bellon.

[12] Emlékülés, a latin sedria ’megyegyűlés’ szóból.

[13] Gunda Béla (Temesfüves, 1911 – Debrecen, 1994) a debreceni néprajz tanszék vezetője, Bellon Tibort, Szilágyi Miklóst, Paládi-Kovács Attilát és Szabó Lászlót is tanította az emlékkonferencián megjelentek közül.

[14] Fél Edit (Kiskőrös, 1910 – Budapest, 1988) néprajztudós, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott főmunkatársa.

[15] Vargha László (Gyöngyös, 1904 – Budapest, 1984) néprajztudós, a népi építészet szakértője, a Műegyetem építészettörténeti tanszékének oktatója.

[16] Szűcs Judit (Szentes, 1946) néprajzkutató, a szentesi Vámos Ilona Középiskolai Leánykollégium tanára.

[17] Györffy Lajos (Túrkeve, 1897 –  Budapest, 1986) helytörténész, a túrkevei Finta Múzeum igazgatója, személyes ismerője és barátja Györffy Istvánnak.

[18] Lucius Licinius Lucullus (Róma, Kr.e. 109 – Kr.e. 59–56 között) római hadvezér, politikus, aki leginkább az élete végén rendezett pazar lakomái miatt maradt meg az emlékezetben. Bellon arra utal hiányával, hogy csak egyszerű ebédet tudnak biztosítani az emlékülésen résztvevők számára.

[19] Kardos László (Tótkeresztúr, 1918 – Budapest, 1980) néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársa. A kérdőjel arra utal, hogy Bellon Tibor ekkor még nem lehetett biztos abban, Kardos előad-e a rendezvényen.

[20] Szabó László (Mátészalka, 1939 – Szolnok, 2012) néprajzkutató, a szolnoki Damjanich László Múzeum muzeológusa.

[21] Beszédet tart, a latin dictio ’beszéd’ szóból.

[22] Paládi-Kovács Attila (Ózd, 1940) néprajztudós, az MTA Néprajzi Kutató Csoport munkatársa.

[23] Füzes Endre (Döbrököz, 1932 – Budapest? 2015) néprajzkutató, a Művelődési Minisztérium múzeumi főosztályának csoportvezetője.

[24] Szilágyi Miklós.

[25] Nézheti, megtekintheti, a latin specto ’figyel, megszemlél’ szóból.

[26] Tekintetes uram, a latin spectabilis dominus ’tekintetes úr’ szóból, mely a nemeseknek kijáró megszólítás volt a rendi korszakban.

[27] Balassa Iván (Báránd, 1917 – Budapest, 2002) néprajztudós, a Mezőgazdasági Múzeum megbízott főigazgatója.

[28] Tóth István (Nyáregyháza, 1923 – Cegléd, 2016) fotóművész, fia Apáti-Tóth Sándor a ceglédi Kossuth Múzeum fotósa, Szilágyi Miklós korábbi beosztottja és egyben igen közeli barátja.

[29] Szilágyi Miklós felesége, Sz. Bányai Irén (Kisújszállás, 1939) történész, a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeum muzeológusa.

[30] Szilágyi Miklós gyermekei, Márton (Gyula, 1965) és Zsófia (Cegléd, 1973).

[31] Szekszárd borvidék, ez az utalás a Múzeum vezetésének átvételére vonatkozik, hogy sikerült-e már berendezkedni, amire Szilágyi Miklós a válaszában igen részletesen ki is tér.

[32] A levél archaizálását követve tréfásan utal a lakóhelyére, Karcagra, megkülönböztetve egyúttal magát a „Bellon nevezet alatt búkáló fitzkó”-tól, akit az előadók között említett.

 

 

Kutatói hagyatékok a BTK Néprajztudományi Intézet Adattárában című sorozatunk további közleményei

Bednárik János – Szakál Anna: Archívumi reneszánsz 

Svégel Fanni: Borászat és szőlőkultúra: Égető Melinda (1941–2011) hagyatéka a Néprajztudományi Intézet Adattárában

Svégel Fanni: Magyar folklorisztika európai perspektívában Dömötör Tekla (1914–1987) hagyatéka a Néprajztudományi Intézet Adattárában

Boldog-Bernád István: Egy sokoldalú tudományos életmű emlékei: Szilágyi Miklós hagyatéka

Muntagné Tabajdi Zsuzsanna: Erdélyi Zsuzsanna hagyatéka a Néprajztudományi Intézet Adattárában

Ament-Kovács Bence: A BTK Néprajztudományi Intézet Adattárának Magyar Néprajzi Atlasz különgyűjteménye

Szakál Anna és Zombory Andrea: Rövidesen befejeződik a Népi Gyógyászati Archívum rendezése

Svégel Fanni: Kovács Ágnes hagyatéka a Néprajztudományi Intézet Adattárában

Boldog-Bernád István: Erdélytől Kaliforniáig, Svédországtól Krétáig – Gunda Béla hagyatéka a Néprajztudományi Intézet Adattárában